Párbeszéd asztala

Mindenkinek van olyan kérdése, amit nyilvánosan nem mer feltenni. Erre ad most lehetőséget a Párbeszéd asztala, melyet az Árpád téri református gyülekezet egyik tagja készített, és 2018-ban hónapról-hónapra más-más intézményben kap helyet. A feltett kérdésekre a vasárnapi istentiszteletek során kaphatjuk meg a választ.

Kérdések és válaszok itt!

Programjaink

  • Július - Családi tábor Tivadaron (2018.07.30-08.02.)
  • Október -  Reformációi alkalom
  • November  - Áldásos Istentisztelet/Advent 1. vasárnapján
  • December - Gyermek karácsony
  • December - Bowling kupa
  • December - Óévbúcsúztató túra

Eseménynaptár

Május 2018
H K Sz Cs P Szo V
30 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Ki van itt?

Oldalainkat 493 vendég és 0 tag böngészi

2017-09-10

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: dr. Ormóshegyi Zoltán lelkipásztor
Orgonál: Fejszés Dániel kántor

Hogy tudjunk közös dolgainkról - 2017-09-10

 

Lekció: Róm 14; Textus: Róm 14,7-8

Nagy szeretettel köszöntöm a kedves testvéreket. Isten igéjének a tanulmányozására, de különösen a Római levél tanulmányozására is igaz, hogy olyan, mint a gyümölcsszedés. Akárhányszor átnézzük a fát, mindig találunk rajta egy újabb gyümölcsöt.

Nagy öröm van a szívemben, hogy a Római levél gazdagságából sokat meríthettünk, amikor hónapról-hónapra tanulmányoztuk azt a levelet, amelynek minden szava egy gyümölcs.
A levél első 11 fejezete arról tanított, hogy Isten mit tett értünk Jézus Krisztusban. A 12. fejezettől pedig azt mondja el az ige, hogy mit kell nekünk tennünk, válaszul az Isten szerelmére.

Isten szerelmére kétféleképpen válaszolhatunk. Először is úgy, hogy úgy éljük tovább az életünket mintha mi sem történt volna. Azaz továbbra is önmagunknak, önmagunkért élünk.
A másik lehetséges és a mai ige által javasolt válasz az, hogyha Istennek élünk és neki szolgálunk. „Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának, mert ha élünk az Úrnak élünk, ha meghalunk az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.”

I. Önmagunkért élt élet jellemzői:

1. „A hitben erőtlent fogadjátok be anélkül, hogy vélekedéseit ítélgetnétek.”
Az önmagunkért élt élet első jellemvonása az, hogy csak a láthatókkal számol. Csak az anyagi világgal foglalkozik, e földi élet perspektívájában gondolkodik és él. Vezérelve az érdek és a haszon. Mindent ennek rendel alá. Mi a hasznom a másik emberből?
A látszat alapján ítél. Mindig a másik hibájával foglalkozik. Keresi a hibát a másik emberben. Amit keres az ember, azt meg fogja találni. Először megítéli, majd lenézi a másik embert.

„Te pedig miért ítéled el a testvéredet? Vagy miért nézed le a testvéredet?” „Szemérmetlen vakmerőség, ha valaki magának igényli az ítélkezés jogát atyafiával szemben, mert ezzel a szabadossággal elragadná az Úr Krisztustól azt a hatalmat, melyet egyedül Ő kapott meg az Atyától.” (Kálvin) A vádlott nem ülhet a bírói székbe. Isten előtt pedig mindnyájan vádlottak vagyunk.

2. Önmagánál különb embert nem ismer. Mindenkit önmagához viszonyít. Általában a nála gyengébbel, bűnösebbel hasonítja össze magát. Az ilyen emberek nagyon nehezen találnak közösséget, hiszen ők mindenkinél különbnek tartják önmagukat. Csak nem mennek olyan közösségbe, ahol elváltak, csalók, paráznák és más bűnösök találhatóak. Az ilyen önigazult emberről mondja el Jézus a példázatát. (Luk 18, 9-14) A farizeus hatalmas tévedésben van, mert a vámszedőhöz hasonlítja magát. Hozzá viszonyítva valóban különbnek látszik. De a mérték nem a másik ember, hanem Isten írott és testet öltött igéje Jézus Krisztus. Hozzá kell mérnünk magunkat. A mai ember mindig elégedetlen, mert fölfelé a nála gazdagabbhoz méri magát. Munkámból adódóan olyan helyeken járok, ahol egyszerűen megdöbbenek. Emberek milyen körülmények között tengetik az életüket a XXI. században. Ha sok ember ezt látná, akkor azt gondolom, hogy hálásabb lenne mindazért, amije van. „Az apostol megtiltja, hogy károztató ítéletet mondjunk, másodszor pedig azt parancsolja, hogy elménk minden ítélő erejét a botránkozás elkerülésére fordítsunk. Ugyanis mellesleg megrója azokat a rosszindulatú erkölcsbírákat, akik egész elmebeli képességüket arra fordítják, hogy testvéreik életében valami megróni valót találjanak. S ezért arra inti őket, hogy inkább az óvatosságra figyeljenek, mert figyelmetlenségükkel gyakran valami botránkozásba döntik, vagy hajtják testvéreiket.”(Kálvin)

3. Az ilyen ember életének a célja: együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk. Evés, ivás, szórakozás tölti be az életét. Úgy gondolja, hogy ennyi az élet. Ez nem élet, ez csak létezés. Nemcsak kenyérrel él az ember. Nemcsak testi, hanem lelki szellemi szükségletei is vannak. Csak ezek betöltésével élhet teljes életet.

4. Az ilyen élet versengő. A másikat le kell győzni. Ha utamban van, át kell rajta taposni. Azt gondolja, hogy csak akkor lehet boldog, sikeres, ha a másik embert boldogtalanná, semmivé teszi.

„Az ember fáj a földnek; oly sok

Harc - s békeév után

A testvérgyűlölési átok

Virágzik homlokán;

S midőn azt hinnők, hogy tanul,

Nagyobb bűnt forral álnokul.

Az emberfaj sárkányfog-vetemény:

Nincsen remény! nincsen remény!” (Vörösmarty Mihály: Az emberek)

Nincs más esélyünk csak az, ha megfogadjuk az Ige intését:

„Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának, mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.”

Az Úrnak élt élet jellemzői:

„A hitben erőtlent fogadjátok be anélkül, hogy vélekedéseit ítélgetnétek.” „Ami pedig nem hitből van, az bűn.” A Római levél egyik kulcsfogalma, hogy az igaz ember hitből él. A keresztyén ember hatalmas kiváltsága az, hogy nemcsak a láthatókkal számol. Ott van az életében a hit. Ami által felülemelkedhet a problémákon, kihívásokon, bukásokon. Egy más nézőpontból nézheti az egyébként szürke mindennapokat. Az örökkévalóság fénye beragyoghatja mindennapjainkat, ha hit által élünk.

Ha hitben élünk, akkor a másik embert hibáival együtt nemcsak elfogadjuk, hanem be is fogadjuk. Ez hatalmas rizikó, amit a hit nélkül élő ember nem tesz. Akit ugyanis befogadok, annak kiszolgáltatom magam. Ez mindig veszélyes. Isten igéje azonban erre int. „A hitben erőtlent fogadjátok be anélkül, hogy vélekedéseit ítélgetnétek.” Ne ítélgessem a másik embert, ne törjek pálcát fölötte, hanem fogadjam be. Hogyan lehetséges ez?

„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fil 2,3) Az ige arra int, hogy nyugodtan megfeledkezhetünk önmagunkról. Elismerhetjük a másik embert. Nem kell önmagunkat a másik ember fölé emelni. Szabadon emelhetünk másokat. Megláthatjuk egymásban azt a sok ajándékot, amit Isten minden emberbe belehelyezett. A másikban ne a hibát, hanem azt a jót keressük, amit Isten belé helyezett.

„Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm.” Az Úrnak élt élet másik jellemzője, hogy ebben az életben Krisztus uralma valósul meg, a bűn uralma helyett. Uralomváltás történt az ilyen ember életében. Isten országa, Isten királyi uralma beköltözött az életébe és a bűntől átvette az uralmat. Mi ennek a következménye? igazság, békesség, Szentlélek által való öröm. Ezek a gyümölcsök ott vannak, ahol Jézus uralkodik. Ahol a bűn uralkodik, ott gazság, állandó háborgás, boldogtalanság, céltalanság állandó búskomorság van.

„Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók.” Ahol Krisztus királyi uralma érvényesül ott békesség és épülés van. Krisztus és a krisztusi ember azért él itt a földön, hogy építse a másik embert és ne rombolja. Milyen jó lenne, ha mi is ilyen „építő” és nem „romboló lelkületű” emberek lennénk.

Ez csak úgy lehet, ha Krisztus uralkodik bennünk. Kinek élsz? Önmagadnak vagy Istennek. Éljünk Istennek hitben, a másik befogadásában, a másikat különbnek tartván önmagunknál, betelve igazsággal, békességgel és Szentlélek általi örömmel, építve egymást a Krisztus szeretetében.

Ámen.

 

 

 

 

 

 

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.

Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!