Párbeszéd asztala

Mindenkinek van olyan kérdése, amit nyilvánosan nem mer feltenni. Erre ad most lehetőséget a Párbeszéd asztala, melyet az Árpád téri református gyülekezet egyik tagja készített, és 2018-ban hónapról-hónapra más-más intézményben kap helyet. A feltett kérdésekre a vasárnapi istentiszteletek során kaphatjuk meg a választ.

Kérdések és válaszok itt!

Programjaink

  • Július - Családi tábor Tivadaron (2018.07.30-08.02.)
  • Október -  Reformációi alkalom
  • November  - Áldásos Istentisztelet/Advent 1. vasárnapján
  • December - Gyermek karácsony
  • December - Bowling kupa
  • December - Óévbúcsúztató túra

Eseménynaptár

Október 2018
H K Sz Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Ki van itt?

Oldalainkat 118 vendég és 0 tag böngészi

2017-08-13

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Arany Barbara lelkipásztor
Orgonál: Fejszés Dániel kántor

Hogy tudjunk közös dolgainkról - 2017-08-13

SZEMBEN A FŐSODORRAL

Lekció: Hóseás 6,1-6; Textus: Róm 12,1-2

Hallhatjuk a Római levelet január óta. Pál kifejtette a rómaiaknak és nekünk, hogy mi a hitünk alapja. Hogy mit is tett értünk Isten Krisztusban, hogy ez hogyan és milyen kapcsolatban áll a korábbiakkal, a törvénnyel, a zsidókkal. Most azonban valami egészen más szempontból vizsgálja meg a dolgokat. Egészen gyakorlati, aktív vizekre evez velünk.

A nagy megkönnyebbülés után jön a nagy kihívás

Mondhatnánk azt is, hogy a Római levél első 11 fejezete arról szó, hogy ideje megkönnyebbülni. Felszabadít, sőt, felszólt minket Pál, hogy higgyük el, hogy nem a törvény, nem a tökéletes engedelmesség, a szabályszerű élet vezet Istenhez. Aztán a nagy megkönnyebbülés után Páltól mégis jön a nagy falat. A kihívás.

Úgyis mondhatná Pál: Isten megtette a magáét és mi a helyzet Veled és velem? Hogyan hangzik a mi válaszunk?

Igen, Pál most kihívást és feladatot ad nekünk. Az Isten irgalmával, az Ő jóindulatával és együttérzésével kapt meg a lehetőséget, hogy rendezzük a kapcsolatot Istennel. Nem nekünk kellett valami nagy dolgot, valami rendkívülit tenni. Isten, akinek minden jogalapja megvolt arra, hogy ne akarjon tudni rólunk, hogy befejezze velünk a dolgokat, mégis megbocsátott. De nem miattunk, hanem Krisztusért. Ez az alap. Isten megtette a kezdő lépést. S erre nekünk is kellene valamit lépnünk, valamit odatennünk, odaadnunk. Ha az Isten elindult és tettekre szánta el magát, akkor nekünk is a tettek mezejére kell lépnünk. Válaszolnunk kell arra, hogy a Krisztus rendezte Isten és a mi kapcsolatunkat.

Az igazán kemény falat az, hogy nem a magunkét kell odatennünk, odaadnunk, hanem saját magunkat. Kevesebbel nem érhetjük be.

Élő, szent, Istennek tetsző áldozat

Pál azt mondja, hogy válaszul legyünk élő, szent, Istennek tetsző áldozatok. De mit is jelent ez?

Az áldozat korábban azt jelentette, hogy Istennek adtak az emberek valamit. Kifizették, megadták neki, amiről úgy gondolták, hogy jár neki és utána „joggal” várták tőle, hogy megtegye nekik azt, amit kértek. Pál másként értelmezi az áldozatot. Istennek nem húsokra, nem pénzadományra, nem a mi emberi nagylelkűségünkre van szüksége. Az élő és értelmes Isten élő és értelemmel rendelkező odaadást, szolgálatot akar. Ez igazából az ő tisztelete.

Nem is Istennek van szüksége arra, hogy mi nagylelkűen adjunk valamit neki. Ő a velünk való kapcsolatot akarja. Ezért tett meg annyi mindent. Viszont ha mi értékeljük ezt, ha mi kapcsolatban vagyunk az Istennel, akkor mi is adni akarunk Neki valamit. Mi akarj odaszánni magunkat, beletenni magunkat ebbe a kapcsolatba. Nem lehet neki keveset adni, hiszen azzal nem mutatnánk meg igazán, hogy számunkra mit is jelentett Krisztus és az ő elindulása.

Pálnak igaza van, az Isten odaszánást vár el tőlünk. Azt, hogy ha Ő teljes erejével és lelkével kiállt mellettünk és teljesen megbocsátott, akkor mi is így válaszoljunk. Mert csak így mutatj meg, hogy értjük, értékeljük és elfogadj azt, amit nekünk adott. Kegyelemből, Krisztusért.

Szédületes perspektíva: Fősodorral szemben, napról napra dönteni, változni

De a nagy falat-feladat után az Isten egy szédületes perspektívát is felmutat nekünk. Hogy odaadásunk egyben azzal is jár, hogy elkötelezzük magunkat végleg mellette. Hogy a döntéseinkben és elhatározásainkban az Ő akarata, az Ő értékei lesznek a mérvadóak és nem az, amit magunk körül hallunk.

Borzasztó nehéz a fősodorral szembe menni. De azért az jó, hogy nekünk nem kell okvetlenül beállni a sorba, mert mindenki azt csinálja, azt tartja jónak. Csak a döglött halak úsznak az árral. Aki él, annak van ereje szembefordulni az árral. Annak van meg a lehetősége, hogy maga dönt arról, hogy merre megy. Hogy mit tart fontosnak.

Isten azt az utat jelöli ki, azt a lehetőséget adja, hogy napról-napra változzunk és alakuljunk. Ez az út talán nem a könnyebb, de az, ami messzebbre visz. Istenhez közel, de az életben, hitben, emberségben egyre messzebb, egyre tovább.

Napról-napra. Tehát ez egy naponként meghozandó döntés. Ez nem egyik pillanatról a másikra fog bekövetkezni. De napról napra megélhető, hogy egyre jobban sikerül. Egyre inkább közel kerülünk Istenhez. Egyre jobban sikerül mindez.

Isten aktív életre hív el. Odaszánásra, hogy legyünk Neki szánt istentiszteletek. Olyanok, akik képesek megtalálni az utat naponta, szembehaladva a fősodorral.

Ámen.

 

 

 

 

 

danabol ciclo e

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.

Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!