Párbeszéd asztala

Mindenkinek van olyan kérdése, amit nyilvánosan nem mer feltenni. Erre ad most lehetőséget a Párbeszéd asztala, melyet az Árpád téri református gyülekezet egyik tagja készített, és 2018-ban hónapról-hónapra más-más intézményben kap helyet. A feltett kérdésekre a vasárnapi istentiszteletek során kaphatjuk meg a választ.

Kérdések és válaszok itt!

Programjaink

  • Július - Családi tábor Tivadaron (2018.07.30-08.02.)
  • Október -  Reformációi alkalom
  • November  - Áldásos Istentisztelet/Advent 1. vasárnapján
  • December - Gyermek karácsony
  • December - Bowling kupa
  • December - Óévbúcsúztató túra

Eseménynaptár

Október 2018
H K Sz Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Ki van itt?

Oldalainkat 194 vendég és 0 tag böngészi

2017-08-06

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: dr. Ormóshegyi Zoltán lelkipásztor
Orgonál: Fejszés Dániel kántor

Hogy tudjunk közös dolgainkról - 2017-08-06

GÁLYARABOKRA EMLÉKEZÜNK

Lekció: Zsid 11; Textus: Jn 16,33

Nagy szeretettel köszöntöm a kedves testvéreket!

A mai délelőtt nem a Római levél magyarázatát folytatjuk, hanem- mivel a hónap első vasárnapja van,- a reformáció nagy alakjait, a hitünk hőseit nézzük meg.

A mai napon a gályarabokra emlékezünk Isten igéjének a tükrében. Azokra az emberekre, akikről azt mondja a Zsidó 11, 36-40:

„Megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is; Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve,

A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.”

Vonatkoznak ránk ezek a felolvasott szavak? Mit üzennek a XXI. század elkényelmesedett keresztyéneinek? Jézus egy mondatban összefoglalja a mai napi üzenetet:

„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”

Jézus mielőtt e világon ránk váró nyomorúságokról beszél. Előtte békességet, bizalmat és győzelmet kínál a számunkra.

„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem.” Jézus mindig előre készíti az övéit, hogy el tudják hordozni mindazt, ami ráj vár. Fokozatosan, lépésről-lépésre vezet bennünket. Jézus nem olyan, mint az emberek.

Emlékszem, hogy mikor kiscserkész voltam, lehettem olyan tízen-egynéhány éves. Kezembe nyomott a parancsnok egy 30 literes kannát, vízzel teletöltve és azt mondta, hogy vigyem. Meg se bírtam mozdítani, de valahogy a földön húzva csak eljutottam a célig.

Jézus nem kér tőlünk olyat, amit nem tudunk megtenni. Jézus a megkísértése előtt megkeresztelkedik, megnyílik fölötte az ég és hallja a megerősítő szózatot: „Ez az én szerelemes fiam, akiben gyönyörködöm.” Jézus adja az ő békességét, azt a békességet, amely minden értelmet felöl halad, ami megőrzi a szívünket és az életünket.

Jézus miután eltölt, az Ő békességével folytatja: „E világon nyomorúságotok van.” Jézus, aki az igazság soha nem mond féligazságot, vagy valótlan dolgot. Ő előre elmondja, hogy e világon sok nyomorúság fog érni Bennünket. „Sok baja van az igaznak, de valamennyiből, kimenti őt az Úr.” Nem ígért, könnyű, szenvedés-mentes életet. Sok nyomorúságon át kell bejutnunk az Isten országába.

Ezt élte át sok hitvalló lelkész, tanító és tanár a gyászévtized idején 1671-1681-ig. Az ellenreformáció idején 42 magyar prédikátort gályarabságra ítéltek. Mielőtt a gályára kerültek, börtönben sanyargatták őket. Hosszú utakon hajtották őket.
A gályán sem voltak jobbak a körülményeik. Az akkori gálya 36 méter hosszú 6 méter széles földközi-tengeri hadihajó volt. A raboknak napi 20 órát kellett evezniük, állva kipeckelt szájjal, hogy ne üvöltsenek olyan nagyon. Padjhoz voltak láncolva, azon pihentek, aludtak és halálig onnan el nem mozdulhattak. Beszélni nem volt szabad. Voltak, akik beszélni is elfelejtettek. Síri csendben gályáztak, csak a láncok csörgését lehetett hallani. Ez így ment egészen addig, amíg a hollandok ezeknek a szörnyűségeknek véget nem vetetettek.

Ez az időszak hála Istennek már elmúlt, de a XXI században a modernkori rabszolgaság idején nem gályázik a mai ember?

Sok embernek nincs munkája, akinek pedig van, az két-három ember helyett dolgozik. Rápakolnak annyi terhet, amennyit csak lehet. Ki van szolgáltatva a mai ember a munkáltatónak, a bankoknak. Van egy hajcsárunk, amit úgy hívnak, hogy idő. Minél rövidebb idő alatt minél többet teljesíteni. Hajtanak a vágyaink. A sátán pedig mindezt örömmel nézi, hogyan teszi tönkre magát az ember.

De sokan érzik ma is „gályán” magat egy munkahelyen, a családon belül, vagy éppen az egyház berkein belül. Nem is remélik, hogy jöhet még szabadulás az ő életükben is.

„De bízzatok” Mit tegyünk? Féljünk, aggódjunk, szidjunk embereket, körülményeket. Bízzatok, úgy is lehetne fordítani, hogy legyetek bátrak! De hogy lehet bátor az ember? Úgy hogy teljes szívvel bízik Jézusban.

„Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve! Olyan lesz, mint bokor a pusztában: nem remélhet a jövőtől semmi jót. Kövek között tengődik a pusztában, a szikes, lakatlan földön. De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét.”(Jer 17, 5-8)

„Én legyőztem a világot.” Jézus adja az Ő békességét, bizalmat vár tőlünk és kínálja nekünk az Ő győzelmét. A győzelmet ő már egyszer s mindenkorra kivívta a Golgotán, de mindannyiunk életében meg kell harcolnunk ezt a küzdelmet.
A csatatér a szívünk és a gondolataink.

Fel kell vérteznünk az elménket, a szívünket azzal a gondolattal, hogy győztes Urunk van, a győztes oldalon állunk.

Bármilyen megaláztatásban lesz részünk ebben a földi életben, soha ne felejtsük el, hogy királyi gyermekek vagyunk, méltóságunk van és győztesek vagyunk. Nem egy vert, megtűrt sereg, hanem Isten tulajdonba vett népe, szemefényei vagyunk. Bármilyen veszteségek érnek. Győztesek vagyunk. Jézus győzelméből élünk. De ebből élhetünk minden napon. „Van erő, van, a Jézus drága vériben.” Ezért soha nem kell félnünk és aggódnunk a jövő miatt.

Ezt tanulhatj meg a gályarabok életéből is. Isten igéje figyelmeztet: „Emlékezzetek meg a ti előjáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén életük végére, kövessétek hitüket.”(Zsidó 13,7) Mindeneken győztesek vagyunk. Hogyan lehetséges ez?

Jézus adja Önmagát, békességét, erejét, győzelmét. Tőlünk annyit kér, hogy ne féljünk. Legyünk bátrak! Hogyan? Úgy hogy „bízom benned Uram Jézus, benned bízom egyedül.” „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”

Ámen.

 

 

 

 

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.

Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!