Párbeszéd asztala

Mindenkinek van olyan kérdése, amit nyilvánosan nem mer feltenni. Erre ad most lehetőséget a Párbeszéd asztala, melyet az Árpád téri református gyülekezet egyik tagja készített, és 2018-ban hónapról-hónapra más-más intézményben kap helyet. A feltett kérdésekre a vasárnapi istentiszteletek során kaphatjuk meg a választ.

Kérdések és válaszok itt!

Programjaink

  • Július - Családi tábor Tivadaron (2018.07.30-08.02.)
  • Október -  Reformációi alkalom
  • November  - Áldásos Istentisztelet/Advent 1. vasárnapján
  • December - Gyermek karácsony
  • December - Bowling kupa
  • December - Óévbúcsúztató túra

Eseménynaptár

Október 2018
H K Sz Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Ki van itt?

Oldalainkat 195 vendég és 0 tag böngészi

2018-10-14

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Gyatyel Péter beosztott lelkipásztor
Bibliát olvas: Baginé Pál Tímea
Imádkozik:  Bagi Sándor
Orgonál: Fejszés Dániel kántor, presbiter

 Meghallgatható: Itt!

ISTEN IGAZSÁGA

 

Lekció: 1Mózes 4,1-15 Textus: Máté 5,38-39

Kedves Testvérek!

Ma is előttünk van egy kérdés:

Miért kell meghalnia erőszakos halállal egy olyan nőnek, aki senkit sem bántott?

Mit válaszolunk erre a kérdésre?

Isten büntetése miatt? A gonosz munkálkodása miatt? A gonosz ember miatt? A számunkra biztonságot ígérő rendfenntartók gyengesége miatt?

Sokféle válaszunk lehet, és már korábban volt is szó a halálról, így arra merjünk visszaemlékezni, visszakeresni majd azt (2018. 09. 09.), most pedig foglalkozzunk azzal, ami a kérdés hátterében is ott van: mit teszünk mi emberek akkor, amikor egy ilyen tragédiával kell szembe néznünk?

Bennünk van egy vágyakozás, valami féle érzés arra, hogy az adott történés után: 1. üldözzük a bűnöst, 2. keressük nem csak a bűnöst, hanem mindazokat akik felelősek, 3. próbáljuk ellehetetleníteni azt, hogy a jövőben ilyen történhessen.

Ezek a cselekvések egy dolgot szolgálnak, hogy igazságot szolgáltassunk, hogy az igazság győzedelmeskedjen. Azt tapasztaljuk, halljuk és hirdetjük, hogy az igazság fontos. Az igazság biztosítja a rendet.

Isten is igazságos, a Bibliában is ezt tapasztaljuk, mikor ezt olvassuk: „a bűn zsoldja a halál.” (Róm 6,23) Ezt az igazságot érezzük abban is, mikor az Ószövetségben ezt olvassuk: „Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.” (2Móz 20,24)

Ez Isten törvénye a büntetés terén túlzásba esett ember számára. Rendezett rendetlenség. Az ember, ha megtámadják, elveszti a kontrollt és a másikat akár megölni is kész. Ezt a túlzó büntetést, rendetlenséget rendezi Isten törvényével, és ezt a rendezett rendetlenséget szünteti meg a hegyi beszédben mondott szavával.

Szükség van erre, mert ma is testvér testvérre, barát barátra, hatalom a másik hatalomra tör. Miért történik ez? Azért, mert az ember gonosszá vált.

Egy másik kérdező ezt kérdezte: Hogyan küzdhetek az emberek gonoszsága ellen?

Hogyan küzdhetünk mi a gonosz ember ellen, az ellen az ember ellen, aki gyilkosságot, erőszakot, rablást követ el?

Jézus ezt mondja: „Ne szálljatok szembe a gonosz emberrel”. Ezt mondja, mert az ember, ha a gonosz ember tetteire azzal válaszol, amit kapott a másiktól, akkor nem születhet megoldás.

A megoldás pedig amire törekednünk kell, az a békesség. Bogárdi Szabó István nyilatkozta korábban, egy kérdésre válaszolva, hogy „a keresztyén ember nem azt mondja, hogy ne legyen háború, hanem azt, hogy béke legyen.” Ez a gondolat sem gyökerezhet másban, mint Jézus tanításában.

De hogyan törekedhetünk mi erre a békére? Úgy, hogy a támadásra békességgel válaszolunk. Ez a másik embert: meglepi, megállítja és megajándékozza.

Meglepi, mert azt várja, hogy egyből visszavágunk. „Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten.” – szoktuk hallani. De a krisztusi tanítás szembe megy ezzel.

Megállítja, mert kizökken a gondolkodási rendszeréből. Nem tudja a támadó, hogy mit tegyen, és elveszti a helyzet fölött való uralmát.

Megajándékozza, mert a cél nem az, hogy a meglepett, megtorpant ellenfelet ledöfjük, hanem hogy megajándékozzuk a megbocsátással, sőt a magunk egyfajta feláldozásával.

Miért teheti ezt? Mert minket is: meglepett, megállított és megajándékozott az Isten.

Meglepett és meglep mikor megszólít igéjében.

Megállított és megállít, mikor Istenismeretre és bűnismeretre vezet

Megajándékozott, és megajándékoz mikor kegyelmet ajándékoz nekünk.

Ez lehet az alapja a mi szenvedéssel és tragédiákkal tűzdelt életünknek. Isten igéje tanít, hogy a Krisztusban kapott kegyelmet, ha elfogadjuk, akkor azt mások felé tükrözhetjük tovább.

Ez a tükrözés hatással van a másik emberre is. Arra, aki támad, aki felé odatartjuk a másik arcunk, aki számára odaadjuk a felső ruhánkat is, aki rágalmaz, akit a továbbiakban is meghallgathatunk, aki bánt, aki mellett ott maradhatunk, aki megbántott, akinek időt ajándékozhatunk.

Ez a krisztusi tanítás megélése. Ezt az igét olvasva el is határozzuk magunkat: így teszünk majd. De később talán azt gondoljuk, nem leszünk mulyák, erőtlenek, félénkek? Mert sokszor ezeket párosítjuk a krisztusi léthez. De nem, inkább erősek, kitartóak és ajándékozni készek leszünk.

Lehet el fog csattani a második pofon, lehet szólni fog a második rágalmazó szó, lehet, hogy a bántások sora nem ér véget az elsővel, de a másik is észre fogja venni, hogy itt valami más.

Erősítsen bennünket továbbá két igevers:

„nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4,18)

„mikor gyalázták (Jézust), nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.” (1Pt 2:23)

Ámen.

2018-10-07

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Vata Gyula baptista teológus
Bizonyságot tesz: Boros Lajos
Imádkozik:  Veres Jánosné lelkipásztor
Orgonál: Fejszés Dániel kántor, presbiter

 Meghallgatható: Itt!

NE FÉLJ AZÉRT.....

 

Lekció: Lukács 5,17-23 Textus:

 

 

2018-09-23

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Veres János lelkipásztor
Bibliát olvas: Dragán György lelkipásztor
Imádkozik:  Gyatyel Péter lelkipásztor
Orgonál: Fejszés Dániel kántor, presbiter

 Meghallgatható: Itt!

VILÁGEGYETEM

 

Lekció: Zsolt 148,3-6 Textus: Jakab 4,7

„közeledjetek az Istenhez és az Isten is közeledni fog hozzátok.”

Hány világot teremtettél? Milyen a teremtett világ(ok) geometriai szerkezete?

Igazán nehéz kérdést kaptunk, hiszen erre a választ, mint oly sok mindenre, valóban csak Isten tudja. Kálvin szerint vannak titkok, melyek a mi Urunkéi, és vannak kijelentett dolgok, melyek a mieink. Isten pedig minket embereket megajándékozott még valamivel, hogy a tudásunkat fejlesszük. Tapasztalati úton: megfigyelünk, állítunk és bizonyítunk.

Ezért szükséges tudnunk, mi a jó és mi a rossz. Gondoljatok bele: először jön az önismeret, majd a világ megismerése, majd pedig az Istenismeret. Ezen a ponton valami furcsa érzése van az embernek, mert rájön, hogy egyik generálja a másikat. A jobb istenismeret generál egy jobb önismeretet és így tovább. Mit mond az Ige? „közeledjetek az Istenhez és az Isten is közeledni fog hozzátok.”

2018-09-30

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Szabó Zsoltné lelkipásztor
Bibliát olvas: Dr. Szalkay Kázmérné
Imádkozik:  Dr. Szalkay Kázmér ny. lelkipásztor
Orgonál: Horváth László kántor

 Meghallgatható: Itt!

ÁLDOZAT ÉS ÁLDÁS

 

Lekció: 1Mózes 22, 1-14 Textus: 1Mózes 22, 2,7-8

Ábrahám megkísértésének, Izsák feláldozásának története egyike a Szentírás legnehezebben értelmezhető szakaszainak. Hisz tagadhatatlan, hogy ebben a bibliai elbeszélésben Isten bűnt parancsol, méghozzá a legszörnyűbb bűnök egyikét, a gyermekgyilkosságot. S bár a történet vége az, hogy Isten nem engedi végrehajtani az áldozatot és feltétlen bizalmáért, áldozatkészségéért megáldja Ábrahámot, mégis érezzük, hogy nem lehet ennyire leegyszerűsíteni ezt a történetet. „Vedd a te fiadat, a te egyetlenedet…, akit szeretsz!” Szeretett fiát kéri, aki apai szívének drága kincse, sőt Istentől kapott ígéretének örököse. Amikor Ábrahám Háránból elindult, Isten a múltját kérte el tőle: ott kellett hagynia a kényelmes várost, a biztos megélhetést, a rokonságot, a gyökereket. Mindezt, azért az ígéretért, hogy Isten vele lesz és megáldja. A múlt helyett jövőt ad, fiút kap és a tőle származó utódokat nagy néppé és a világnak áldásává teszi. Ezért Izsák nem csak a drága gyermek, hanem Isten ígéretének, szeretetének kézzel fogható jele is! Ekkor Ábrahám is joggal érezhette magát áldozatnak és becsapottnak. Hiszem, hogy mindegyikünknek van legalább egy egyetlen-egye: az a legértékesebb, legszeretettebb, amihez/akihez ragaszkodunk. Éppen ezért tudjuk, ha elveszítenénk, nem csak a hitünk, hanem az Úrral való kapcsolatunk is belerendülne. Mégis így szól a kérdés hozzánk: Fel tudnád-e áldozni a te egyetlenedet Istennek? Le tudnál-e mondani arról, akit annyira szeretsz, akiről gondoskodsz, aki nagyon kedves a szívednek? Vajon az elengedett dolgok után, ugyanúgy tisztelnéd-e azt az Istent, aki visszakérte a te egyetlenedet: gyermeked/gyermekeid, férjed, feleséged, tehetséged… stb.? Bizony jó lenne, ha ezt tudnánk mondani: Vállajuk a lemondást, legyen szó a világi dolgainkról, szeretteinkről, múltunkról-jövőnkről. Mert mindenek előtt Istenhez szeretnénk kapcsolni életünket. De milyen Istenhez?! Aki a számomra legkedvesebbet elveszi tőlem? Lehet-e még továbbra is imádni, tisztelni ezt az Istent? S Ábrahám vette Izsákot az ő egyetlenét és elindult. Három napi utazás várt rá és három napi lelki vívódás. Idő, amikor még vissza léphet, mindent átgondolhat, mindent megváltoztathat, akár nemet is mondhat Istennek. Ábrahám viszont nem vonja kérdőre Istent, hanem alázatosan engedelmeskedik. Ez a viselkedése azonban több kérdést is felvethet bennünk:

- Vajon miért nem egyezkedik Izsák életéért, ahogyan korábban ezt Sodoma lakossága érdekében tette? Pedig talán ez a minimum, amit egy apától elvárnánk!

- Vajon mi lehetett az a nagy bűne Ábrahámnak, amiért Isten elítéli és elveszi a drága fiút?

- Hol volt a történet közben Izsák édesanyja, Sára?

- Vajon tudott-e az Isteni parancsról? Ha igen, akkor könyörgött az Úrnak, vagy Ábrahámnak, hogy gondolja meg magát? Nos, folytathatnánk a sorát a kérdéseknek, de az imént elhangzottakra sem tudjuk a választ, mivel a Biblia nem taglalja, viszont Isten megengedi, hogy a történet hallgatása során egyre közelebb kerüljünk a szereplők lelki állapotához.

Tekintsünk Izsákra, és nézzük meg, hogy ő hogyan élte meg ezt a történetet! Ő is, engedelmes gyermeke volt apjának, mint Ábrahám az Úrnak. Hátára vette az áldozati máglyához szükséges fát és szó nélkül cipelte azt, mély tiszteletet és szeretetet mutatva ezzel apja iránt. De nem tudhatjuk, hogy az ő gondolataiban milyen kérdések merülhettek fel. Számára sem lehetett könnyű az út, mert a fáradtság, az éhség mellett biztosan felmerült benne a bizonytalanság érzése. Mindez nem számított, mert szeretett apjával lehetett együtt. Még az áldozati állat hiányára is csak a 3. napon kérdezett rá: „Hol van az áldozatra való bárány?” Mire az apja így válaszolt: „Isten majd gondoskodik róla!”

Csak akkor tudatosulhatott benne, hogy ő maga az áldozati bárány, amikor az apja elkezdte megkötözni. Miközben Ábrahám feltette őt az áldozati oltárra, nem tudhatjuk, hogy Izsák ellenkezett-e, rimánkodott-e az életéért, vagy sem, mert a Biblia nem taglalja.

Példa: mai Izsák hang megszólalása

Viszont most érkeztünk el, ahhoz a ponthoz, amikor a mai nap kérdésfeltevőit én két kis áldozati bárányhoz szeretném hasonlítani, akik nem maradtak némák:

Az egyik szenvedő bárány az 5. osztályos Kriszti, akinek a kérdése így hangzik: Mondd meg nekem, miért elégedetlen velem az apukám, miért nem dicsér meg, miért csak bánt?

Nem ismerjük a körülményeket, hogy mi késztette a kérdés megfogalmazására, talán egy összezördülés, talán egy nem megengedett szórakozás, egy pillanatnyi rossz hangulat? Vannak szülők, akik azt hiszik, ha a gyermeket fegyelmezéssel, szigorúan nevelik, azzal jót tesznek. Pedig, nem! A Biblia szerinti apakép így fogalmazódik meg a Kol 3,21-ben: „Szeretettel fegyelmezz és dicsérj. Sokkal eredményesebb a rendszeres dicséret, mint a szidás!”

A másik kérdésre térve, szintén a szeretet áll a középpontban. Béla azt szeretné tudni, hogy: miért nem szeretik egymást az emberek, miért váltak el a szülei és bántják azóta is egymást?

A körülményeket nem ismerve, szintén sokféle választ adhatnék, de én Pál apostol „Szeretethimnuszára” hivatkozok, melyben leírja, hogy a Szeretet: türelmes, jóságos, nem irigykedik… és folytathatnám a sort, amely útmutatás arra, hogy hogyan kellene élnünk gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt, akár együtt élnek, akár elváltan külön-külön. Isten soha nem azt kérdezi, hogy miért, hanem hogy mi okból. Ő pontosan tudja, hogy mi okból vannak a problémák, a szenvedések az áldozatvállalások, akár gyermekeknek, akár felnőtteknek kell azt elviselniük. Így történt ez Izsák esetében is, hiszen az igazi áldozat a kos lett. Isten az, aki kiszemeli és odaadja az áldozatot Ábrahám helyett. Mi pedig tudjuk, hogy ez a kos, és minden más ószövetségi áldozat, Isten Egyetlenegyére, azaz Jézus Krisztusra mutat. Ezt a szeretetet érezte és látta meg Ábrahám és Izsák a maga útján, ezt a szabadítást várta és hitte.

Ezt kell nekünk is tennünk, akár gyermekként, mint a mai két kérdés feltevőnk, vagy akár felnőttként. Történjen bármi nehézség, próbatétel az életünkben, Isten gondoskodik rólunk, mert örökkévaló szeretettel szeret mindnyájunkat!

Ámen.

 

2018-09-16

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Gyatyel Péter lelkipásztor
Bibliát olvas: Nemes Győzőné
Imádkozik:  Szentesi Viktor presbiter
Orgonál: Fejszés Dániel kántor, presbiter

 Meghallgatható: Itt!

JELENVALÓ

 

Lekció: Zsolt 42 Textus: Jn 16,4-15

Nem lenne egyszerűbb, ha megjelennél minden ember számára, és akkor nem lenne kérdés, hogy léteznél?
A világ mára nagyon hitetlenné vált. Miért nem adsz valami egyértelmű jelet az embereknek, hogy végre megtérjenek és szeressenek Téged?

Ez a két nagyon őszinte kérdés az, amire ma Isten igéjében a választ. Nem idegenek ezek a kérdések számunkra sem. Isten hol vagy? Miért nem jelensz meg, sokkal könnyebb lenne! Isten jelenj meg, hogy valóságosan a másik számára mert szüksége van rád!

Jószándékú kérésként, kérdésként fogalmazzuk ezeket meg, mert azt szeretnénk, hogy magunknak vagy másnak könnyű legyen. Azt gondoljuk, hogy ha Isten valóságos testben ma megjelenne sokkal könnyebb lenne.

Alkategóriák

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.

Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!