Párbeszéd asztala

Mindenkinek van olyan kérdése, amit nyilvánosan nem mer feltenni. Erre ad most lehetőséget a Párbeszéd asztala, melyet az Árpád téri református gyülekezet egyik tagja készített, és 2018-ban hónapról-hónapra más-más intézményben kap helyet. A feltett kérdésekre a vasárnapi istentiszteletek során kaphatjuk meg a választ.

Kérdések és válaszok itt!

Programjaink

  • Július - Családi tábor Tivadaron (2018.07.30-08.02.)
  • Október -  Reformációi alkalom
  • November  - Áldásos Istentisztelet/Advent 1. vasárnapján
  • December - Gyermek karácsony
  • December - Bowling kupa
  • December - Óévbúcsúztató túra

Eseménynaptár

április 2018
H K Sz Cs P Szo V
26 27 28 29 30 31 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 1 2 3 4 5 6

Ki van itt?

Oldalainkat 410 vendég és 0 tag böngészi

2018-04-15

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Arany Barbara lelkipásztor
Bibliát olvas: Szilágyiné Asztalos Éva
Imádkozik:  Arany Barbara lelkipásztor
Orgonál: Fejszés Dániel kántor, presbiter

Hogy tudjunk közös dolgainkról - 2018-04-15

 Meghallgatható: Itt!

FENYÍTŐ ISTEN?

Lekció: Zsolt 126,1-6; Textus: Zsid 12,4-7

A kérdés így hangzik: Hogyan tudom megkülönböztetni Isten fenyítő szeretetét és az én döntéseim következményét? A másik kérdése, de valójában az én és a te kérdésed is. Miért? Mert nehéz összehozni azt, hogy Isten, aki szeret, fájdalmasan meg is fenyít.

Kérdés: Fenyítő Isten, aki szeret engem?

Először, bár ez a kérdésben tény volt, hogy a fenyítő Isten szeret, azért vizsgáljuk meg közelebbről ezt: szerethet engem és téged egy olyan Isten, aki megfenyít, aki fájdalmat okoz?

A kérdés azért érdekes, mert akkor beszél erről a levél szerzője. miután áttekintette Isten és az ember történetét, vagy legalábbis kiemelt emberekét, akiket az olvasói ismertek.

Ők a hit hősei, a kiemelkedő példák, akiknek sok minden volt az életük, de nem egyszerű és gondtalan. Mégis biztosak voltak vele, hogy Isten szereti őket, mi több, figyel rájuk. Isten, az ő mennyei apjuk.

Ők nem vonták ezt kétségbe. Legalábbis tartósan nem, mert megingásaik nekik is voltak.

Vagyis mondhatnánk, hitték, hogy az átélt rossz dolgok sem teszik kétségessé, hogy Isten kitart mellettük. Vágyunk a gondtalan életre. Isten szeretetére. De az a jó szülő, aki mindent megenged? Aki mindent ránk hagy? Mi lett volna, ha a szüleink így szeretnek? Mi lesz abból a gyerekből, akit a szülei így szeretnek? Ez aktuális kérdés.

Isten nem is ezt a nevelést választotta. Nemcsak szeretget és babusgat, hanem nevel, oktat, fegyelmez. Az itt szereplő szóban ott van a nevelés, oktatás, intés és fegyelmezés jelentés is. Jó így is kiolvasni ezeket a szavakat. Ne vesd meg az Isten nevelését! Sarkítva azt is mondhatjuk: Az az Isten szeret, aki fenyít. Nem dühből, szeszélyből, hanem azért, mert néha meg kell tennie. Mert ott és akkor ebből fogunk te és én érteni. Mert ha nem teszi, akkor megtörténik a baj..

Elkerülhetetlen az életünkben, hogy csatákat vívjunk, hogy megéljük Isten keményebb neveléseit. Azok ellen beszél a levélíró, akik meg akarják ezt úszni. Nekik mondja, hogy ha ezt kihagyjuk, akkor vesztünk. Sőt: hangsúlyozza, hogy ez a szeretet, ez a néha kemény szeretet egy szülőtől jár ki a gyermeknek. Számára ez a kemény nevelés annak a jele, hogy Isten fiai vagyunk, az övéi, akik fontosak neki. Ennek fényében már nehezebb kimondani a panaszainkat.

Kérdés: Hogyan tudom megkülönböztetni a saját hibámat és Isten nevelő szándékát?

Az első kérdés: mindig Isten fenyít, ha valami rossz történik velem? Vagy van, hogy más okból történik velem a rossz? Ez azért is érdekes kérdés, mert vagy mindenről tud Isten, vagy ha nem, akkor nem igazi Isten. Ha hiszed, hogy Istené a hatalom mennyen és földön, akkor Ő tud minden rosszról, ami veled és velem történik.

De ha történik valami rossz velem, az nem feltétlenül az Isten akarata és szándéka. Van, hogy valamit szimplán én teszek rosszul. Fontos megkülönböztetni. Fontos tudni, hogy mi az, amikor én tévesztettem és mi az, amikor Isten akar üzenni. Mert más a teendő, ha ez az én hibám és más, ha Isten akar üzenni. Honnan tudom? Sokszor egyszerűen felteszem a kérdést: Én tévesztettem el valamit, én csináltam rosszul? Csak józan ésszel gondoljuk végig azt, amit csináltunk! Nem keresve az enyhítő körülményeket vagy a magyarázatot. És meglesz a válasz.

Ez azért nehéz, mert ezekben az esetekben is szeretné megmutatni Isten azt, hogy ez rossz út. Nem ő akarta, hogy rosszul döntsek, de Ő is akarja, hogy lássam be a hibámat.

Kinek kell ezt megmutatnia? Nekem kell rájönnöm? Isten mutatja meg? Is-is. Nem várható el, hogy Isten mindent megmagyarázzon, de jó, hogy olykor mégis türelmesen megteszi.

Kérdés: Mi van, ha nem tudom megkülönböztetni?

Néha jó tudni. Segít a továbblépésben, segít megtalálni, hogy milyen hibát kell kijavítanom. Máskor meg, ha tudom, az is kevés. Csak akkor segít, ha le is vonom a megfelelő következtetéseket. Ha nem bánok túl elfogadóan magammal és Istennel, aki ugye szeret. A tudás még nem jelent elismerést, belátást, annak bevallását, hogy szükségem volt arra, hogy Isten fegyelmezzen. Ha meg az én hülyeségem volt? Akkor is eltévedhetek, mert azt gondolom, hogy ahhoz nincs köze az Istennek. Én döntöttem rosszul. De akkor ebben Ő teljesen magamra hagyott? Ez nem az ő hatáskörébe tartozott?

Ha a saját rossz döntésem miatt szenvedek, azt is fel tudja használni Isten. Nem betervezett, hanem alkalom szülte nevelés. Amiből tanulhatok. Ahogyan abból is, amit Isten konkrétabban is betervezett az életembe.

Fontos is, hogy meg tudjam különböztetni, meg azt is, hogy mindegy. A saját hibáimon keresztül is nevel az Isten és a másokén keresztül is. Ebben nincs különbség. Ha nyitott vagyok, ha őszinte vagyok vele és magammal is.

Törekednem kell, hogy átlássam a dolgokat. És el kell fogadnom, hogy ha nem értem, akkor is jó felé visz, jóra nevel az Isten!

Ámen

 

 

 

 

 


 

2018-04-08

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Papp Attiláné Selyben Piroska lelkipásztor
Bibliát olvas: Kurta Sándorné presbiter
Imádkozik:  Erdei Ferencné presbiter
Orgonál: Fejszés Dániel kántor, presbiter

Hogy tudjunk közös dolgainkról - 2018-04-08

 Meghallgatható: Itt!

ISTEN SZEME MINDENT LÁT

Lekció: 1Sámuel 16,1-13 ; Textus: 1Sámuel 16,7

Az istentisztelet hanganyaga meghallgatható a fenti linken!

 

 

 

 


 

2018-04-01

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Veres János lelkipásztor
Ágendázik: Horváth Erzsébet teológus
Bibliát olvas: Both Barna presbiter
Imádkozik: dr. Szalkay Kázmér lelkipásztor
Orgonál: Fejszés Dániel kántor, presbiter

Hogy tudjunk közös dolgainkról - 2018-04-01

 Meghallgatható: Itt!

ZÁRÓKŐ

Lekció: Mk 16,1-13 ; Textus: Jn 10,7

 „Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja.„

A feltámadás napján a történetből egyetlen mozzanatot szeretnék kiemelni és beszélni róla, együtt gondolkodásra biztatva benneteket. Egy kőről olvasunk, mellyel lezárták a sziklasírt. Őrség és pecsét vigyázta. Mindent megtettek tehát az óvatoskodók, nehogy valóban igaz legyen és Jézus még feltámadjon itt, az ünnep végén. Nem érdekes? A tanítványok nem is gondolnak erre, de az ellenfelei igen! Aztán amikor eljött az idő, se katonák, se pecsét, se zárókő!

2018-04-02

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Horváth Erzsébet teológus
Bibliát olvas: Szilágyiné Asztalos Éva
Imádkozik:  Veres János lelkipásztor
Orgonál: Fejszés Dániel kántor, presbiter

Hogy tudjunk közös dolgainkról - 2018-04-01

 Meghallgatható: Itt!

HÚSVÉT HÉTFŐ

Lekció: Mk 16,1-13 ; Textus: Jn 10,7

Kedves Testvérek, Húsvétot Ünneplő Gyülekezet!

Eljátszottam a gondolattal, hogy ha az lenne a feladatom, hogy valamilyen címet adjak Húsvét Ünnepének, a húsvéti történetnek, akkor vajon mi lenne az. Talán a következő lenne: Előtte nincs akadály! A feltámadott Krisztus előtt nincs akadály! S ezzel talán be is fejezhetnénk a prédikációt, mert kimondtuk a lényeget, az igazságot.

2018-03-30

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Veres János lelkipásztor
Bibliát olvas: Veres Jánosné lelkipásztor, Kurta Sándorné presbiter
Imádkozik: Berecz Péter presbiter
A kórust vezényli: Fejszés Dániel kántor, presbiter

 Meghallgatható: Itt!

NAGYPÉNTEK

Lekció: Ézs 52,13 - 53,12; Zsid 5,1-9 ; Textus: János 10,17-18

 

Kedves testvérek! A nagypénteki igehirdetést csak hanganyagban tettük közzé! Fogadjátok szeretettel!


 

Alkategóriák

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.

Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!